Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység Színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

És monda Isten: Legyen Világosság: és lõn Világosság.

És Látá Isten, hogy Jó a Világosság; és Elválasztá Isten a Világosságot a setétségtõl.

És nevezé Isten a Világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé Éjszakának: és lõn este és lõn reggel; elsõ nap.

És monda Isten: Legyen mennyezet a Víz között, a mely Elválaszsza a vizeket a vizektõl.

Teremté Tehát Isten a mennyezetet, és Elválasztá a mennyezet alatt Való vizeket, a mennyezet felett Való vizektõl. És úgy lõn.

És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, Második nap.

És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt Való vizek egy helyre, hogy tessék meg a Száraz. És úgy lõn.

És nevezé Isten a Szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És Látá Isten, hogy Jó.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, Maghozó fûvet, Gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

Hajta Tehát a föld gyenge fûvet, Maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ Fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És Látá Isten, hogy Jó.

És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

És monda Isten: Legyenek Világító testek az ég mennyezetén, hogy Elválaszszák a nappalt az Éjszakától, és legyenek jelek, és Meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

És legyenek Világítókúl az ég mennyezetén, hogy Világítsanak a földre. És úgy lõn.

Teremté Tehát Isten a két nagy Világító testet: a nagyobbik Világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik Világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy Világítsanak a földre;

És hogy uralkodjanak a nappalon és az Éjszakán, és Elválaszszák a Világosságot a setétségtõl. És Látá Isten, hogy Jó.

És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl: és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének Színén.

És teremté Isten a nagy Vízi állatokat, és mindazokat a Csúszó-Mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle Szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És Látá Isten, hogy Jó.

És Megáldá azokat Isten, Mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a Madár is sokasodjék a földön.

És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, Csúszó-Mászó állatokat és Szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

Teremté Tehát Isten a Szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És Látá Isten, hogy Jó.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és Hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokon.

Teremté Tehát Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: Férfiúvá és Asszonynyá teremté õket.

És Megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és Hajtsátok birodalmatok Alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokon.

És monda Isten: Ímé néktek adok minden Maghozó fûvet az egész föld Színén, és minden Fát, a melyen Maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lõn.

És Látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen Jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.