Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden Vadról, minden Baromról, mely õ vele a Bárkában vala: és szelet Bocsáta az Isten a földre, és a vizek Megapadának.

És Bezárúlának a mélység Forrásai s az ég Csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.

És elmenének a vizek a földrõl folyton Fogyván, és Száz ötven nap mulva Megfogyatkozának a vizek.

A Bárka pedig a hetedik Hónapban, a Hónak tizenhetedik Napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

A vizek pedig folyton Fogyának a tizedik Hónapig; a Hó elsõ Napján Meglátszának a hegyek Csúcsai.

És lõn negyven nap Múlva, Kinyitá Noé a Bárka Ablakát, melyet Csinált vala.

És Kibocsátá a Hollót, és az el-elrepûlt, meg Visszaszállt, Míg a vizek a földrõl Felszáradának.

Kibocsátá a galambot is, hogy Meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld Színérõl.

De a galamb nem Talála Lábainak Nyugvóhelyet és visszatére õ Hozzá a Bárkába, mert Víz vala az egész föld Színén; õ pedig kezét Kinyujtá, Megfogá, és bévevé azt Magához a Bárkába.

És Várakozék még Másik hét napig, és ismét Kibocsátá a galambot a Bárkából.

És megjöve õ Hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak Szájában. És Megtudá Noé, hogy elapadt a Víz a földrõl.

És ismét Várakozék még Másik hét napig, és Kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ Hozzá vissza.

És lõn a Hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ Hónak elsõ Napján, Felszáradának a vizek a földrõl, és Elfordítá Noé a Bárka fedelét, és Látá, hogy ímé megszikkadt a földnek Színe.

A Második Hónapban pedig, a Hónak huszonhetedik Napján Megszárada a föld.

És Szóla az Isten Noénak, Mondván:

Menj ki a Bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön Csúszó-Mászó állatot Vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.

Minden állat, minden Csúszó-Mászó, minden Madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a Bárkából az õ neme szerint.

És Oltárt Építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta Madárból, és áldozék Égõáldozattal az Oltáron.

És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ Szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember Szívének gondolatja gonosz az õ Ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.

Ennekutánna Míg a föld lészen, vetés és Aratás, hideg és meleg, Nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. törvénye és szövetsége. Szõlõmûvelés. Khám Megátkoztatik, Sém és Jáfet Megáldatik; Noé meghal.