Jób könyve

És Folytatá Elihu, és monda:

Várj még egy kevéssé, majd Felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

Mert az én beszédem Bizonyára nem Hazugság; tökéletes Tudású ember áll melletted.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Nem veszi le az Igazról szemeit, sõt a Királyok mellé, a Trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

És ha Békókba veretnek, és fogva tartatnak a Nyomorúság kötelein:

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztok rajtok.

Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

Ha engednek és Szolgálnak néki, napjaikat Jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és Tudatlanságban Múlnak ki.

De az álnok Szívûek haragot Táplálnak, nem Kiáltanak, mikor megkötözi õket.

Azért Ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a Paráznákéhoz Hasonló.

A nyomorultat Megszabadítja az õ Nyomorúságától, és a Szorongattatással megnyitja fülöket.

Téged is Kiszabadítana az inség Torkából Tág mezõre, a hol nincs Szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és Igazság.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged Csúfkodásra, és a nagy Váltságdíj se Tántorítson el.

Ad-é valamit a te Gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle Erõfeszítésre!

Ne Kivánjad az Éjszakát, a mely népeket Mozdít ki helyökbõl.

Vigyázz! ne Pártolj a bûnhöz, noha azt a Nyomorúságnál jobban szereted.

Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy Tanítson, mint õ?

Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Legyen Rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

Minden ember azt szemléli; a Halandó Távolról is Látja.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek Száma sem Nyomozható ki.

Hogyha Magához Szívja a Vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek Alá,

A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

De sõt értheti-é valaki a felhõ Szétoszlását, az õ Sátorának Zúgását?

Ímé, szétterjeszti Magára az õ Világosságát, és Ráborítja a tengernek gyökereit.

Kezeit Elborítja Villámlással, és kirendeli a Lázadó ellen.

Az õ dörgése ad Hírt felõle, mint a barom a közeledõ Viharról.