Zsoltárok könyve
27. zsoltár
Dávidé. Az Úr az én Világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?
Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: Szorongatóim és elleneim-õk botlanak meg és hullanak el.
Ha Tábor fog körûl, nem fél szivem; Habár had Támad Reám, mégis õ benne Bízom én.
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr Házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ Templomában.
Bizony elrejt engem az õ Hajlékába a veszedelem Napján; eltakar engem Sátrának rejtekében, Sziklára emel fel engem.
Most is felûl emeli fejemet ellenségeimen, a kik körûltem vannak, és én az õ Sátorában Örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Halld meg, Uram, hangomat-Hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Helyetted mondja a Szívem: Az én Orczámat keressétek! A te Orczádat keresem, oh Uram!
Ne rejtsd el Orczádat elõlem; ne útasítsd el Szolgádat haraggal; te Voltál Segítõm, ne Taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Ha Atyám és Anyám Elhagynának is, az Úr Magához vesz engem.
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
Ne adj át engem Szorongatóim Kivánságának, mert hamis Tanúk Támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
Bizony hiszem, hogy Meglátom az Úr Jóságát az élõknek földén!
Várjad az Urat, légy erõs; Bátorodjék Szíved és Várjad az Urat.
