Zsoltárok könyve



36. zsoltár


Az éneklõmesternek az Úr Szolgájáé, Dávidé. A gonosznak Hamissága felõl így gondolkozom Szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;


Mert Hízeleg néki Önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

Tweet thisPost on Facebook

Szájának beszéde Hiábavalóság és Hamisság; megszünt bölcs lenni és Jót cselekedni.


Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a Jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.


Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!


Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!


Oh Isten, milyen Drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te Szárnyaidnak árnyékába menekülnek.


Dúslakodnak Házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid Folyóvizébõl.


Mert Nálad van az életnek Forrása; a te Világosságod által Látunk Vilá Gosságot.


Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és Igazságodat az igaz Szívûekre.


Ne Támadjon engem a kevélynek Lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.


Hullanak Már a gonosztevõk; Eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

Tweet thisPost on Facebook






This goes to iframe