Zsoltárok könyve

A Kóráh fiainak Zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek Városában, az õ szentséges hegyén.

Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy Királynak Városa.

Isten van az õ Palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

Meglátták õk, legott Elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

Rémület fogta el õket, Fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;

A keleti széllel Összezúzod Tarsís Hajóit.

A miként hallottuk, akként Láttuk a seregek Urának Városában, a mi Istenünk Városában; örökre Megerõsítette azt az Isten! Szela.

A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld Határáig; Igazsággal teljes a te jobbod.

Örûl Sion hegye, ujjonganak Júda Leányai a te ítéletedért.

Vegyétek körûl a Siont, kerüljétek meg azt, Számláljátok meg tornyait.

Jól nézzétek meg Sánczait, Járjátok be Palotáit, hogy Elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:

Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket Mindhalálig!