Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 10. rész
Halljátok meg a Szót, a mit az Úr Szól néktek, Izráel Háza!
Ezt mondja az Úr: A Pogányok útját el ne Tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a Pogányok félnek Azoktól!
Mert a népek Bálványai csupa Hiábavalóság, hiszen az erdõ Fájából Vágják azt; ács-mester kezei Készítik Bárddal.
Ezüsttel és aranynyal Megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel Megerõsítik, hogy le ne essék.
Olyanok, mint az egyenes Pálmafa, és nem beszélnek; viszik-Hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de Jót tenni se képesek!
Nincs Hozzád Hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
Ki ne félne tõled, nemzetek Királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden Országában sincs Hozzád Hasonló!
Mind egyig balgatagok és bolondok; Hiábavalóságokra Tanít; fa az.
Társisból hozott Lapított ezüst és Ofirból Való arany; az ácsnak és az ötvös kezének Munkája; öl tözetök kék és piros Bíbor; mesterek Munkája Valahány.
De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és Örökkévaló Király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ Felindulását.
(Mondjátok meg Hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem Alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég Alól!)
Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a Világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.
Szavára Víz-Zúgás Támad az égben, és felhõk emelkednek fel a föld Határairól; Villámlásokat Készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl.
Minden ember Bolonddá lett, Tudomány nélkûl, minden ötvös megszégyenûl az õ öntött képével, mert Hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.
Hiábavalók azok, nevetségre Való munka, elvesznek az õ Megfenyíttetésök idején!
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség Alkotója õ, és Izráel az õ örökségének Pálczája; Seregek Ura az õ neve!
3 Мој:20:23 5 Мој.:32:9 Псал.:16:5 Псал.:73:26 Псал.:74:2 Јер.:31:35 Јер.:32:18 Јер.:51:19 Плач:3:24 Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki Erõsített Városban lakozol!
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem Ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy Megtaláljanak.
Jaj nékem az én Romlásom miatt, Gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
Sátorom Elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki Kifeszítse Sátoromat, és felvonja Kárpitjaimat!
Mert oktalanok voltak a Pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden Nyájuk Szétszóratott.
A Hír hangja ímé megjött, és nagy Zúgás kél észak földje felõl, hogy Pusztává tegyék Júdának Városait, és Sakálok Tanyájává.
Tudom Uram, hogy az embernek nincs Hatalmában az õ útja, és egyetlen Járókelõ sem teheti, hogy Irányozza a maga lépését!
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem Hívják Segítségûl a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és Lakóhelyét Elpusztították!
