A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Lõn pedig a Húsvéti Szombatját követõ Második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ Tanítványai gabonafejeket Szaggatván és azokat kezeikkel Kimorzsolván, ettek.

Némelyek pedig a farizeusok közûl Mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?

És felelvén Jézus, monda nékik: Nem Olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?

És monda nékik: Az Embernek Fia ura a szombatnak is.

Lõn pedig Más szombaton is, hogy õ a Zsinagógába méne és Taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze Száradt volt.

Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ Utána, ha vajjon Gyógyít-é majd szombatnapon, hogy Vádat Találjanak ellene.

Õ pedig Tudván azoknak gondolatait, monda a Száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén, Elõálla.

Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton Jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?

És körûltekintve Mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a Másik.

Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala Egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?

És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre Imádkozni, és az Éjszakát az Istenhez Való Imádkozásban tölté el.

És mikor megvirrada, Elõszólítá az õ Tanítványait és Kiválaszta azok közûl tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:

Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus Fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,

Júdást, a Jakab Fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

És Alámenvén õ velök, Megálla a Síkságon, és az õ Tanítványainak serege és a népnek nagy Sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki Határából, a kik jöttek, hogy Hallgassák õt és Meggyógyíttassanak betegségeikbõl.

És a kik Tisztátalan lelkektõl gyötrettek, Meggyógyulának.

És az egész Sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ Származék belõle, és mindeneket Meggyógyíta.

Õ pedig felemelvén szemeit az õ Tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten Országa.

Boldogok ti, kik most éheztek: mert Megelégíttettek. Boldogok ti, kik most Sírtok: mert nevetni fogtok.

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen Hasonlóképen cselekedtek a Prófétákkal az õ Atyáik

De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti Vigasztalástokat.

Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert Sírni és jajgatni fogtok.

Jaj néktek, mikor minden ember Jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis Prófétákkal az õ Atyáik.

De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, Jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,

Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és Imádkozzatok azokért, a kik titeket Háborgatnak.

A ki egyik arczodat megüti, Fordítsd néki a Másikat is; és Attól, a ki felsõ Ruhádat elveszi, ne vond meg Alsó Ruhádat se.

Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és Attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

És a mint Akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.

És ha csak azokkal tesztek Jól, a kik veletek Jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.

És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy Visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Hanem szeressétek ellenségeiteket, és Jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem Várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama Magasságos Istennek fiai lesztek: mert õ Jóltévõ a Háládatlanokkal és gonoszokkal.

Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne Kárhoztassatok és nem Kárhoztattok; Megbocsássatok, néktek is Megbocsáttatik;

Adjatok, néktek is adatik; Jó mértéket, megnyomottat és Megrázottat, Színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.

Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a Világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?

Nem feljebb Való a Tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.

Miért nézed pedig a Szálkát, a mely a te Atyádfia szemében van, a Gerendát pedig, mely a te Saját szemedben van, nem veszed észre?

Avagy mi Módon mondhatod a te Atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a Szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ Gerendát nem Látod. Te Képmutató, vesd ki elõször a Gerendát a te szemedbõl és Azután gondolj arra, hogy kivesd a Szálkát, a mely a te Atyádfia szemében van.

Nem Jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely Jó gyümölcsöt terem.

Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a Szederindáról nem szednek szõlõt.

A Jó ember az õ Szívének Jó kincsébõl hoz eljõ Jót; és a gonosz ember az õ Szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a Szívnek teljességébõl Szól az õ Szája.

Miért Mondjátok pedig nékem: Uram! Uram!ha nem Mívelitek, a miket mondok?

Valaki én Hozzám jõ és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez Hasonló.

Hasonló valamely Házépítõ emberhez, a ki Leásott és mélyre hatolt, és Kõsziklára vetett fundamentomot: mikor Aztán árvíz lett, beleütközött a Folyóvíz abba a Házba, de azt meg nem Mozdíthatta: mert Kõsziklán épült.

A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, Hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön Építette Házát fundamentom nélkûl: a melybe beleütközvén a Folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a Háznak Romlása.