Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Azután parancsola József az õ Háza gondviselõjének, Mondván: Töltsd meg ez embereknek Zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd Zsákja Szájába.

Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkissebbik Zsákjának Szájába Gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.

Reggel virradatkor, Elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.

Kimenének a Városból, de nem meszsze Haladhatának, a mikor monda József az õ Háza gondviselõjének: Kelj fel, siess Utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a Jó helyébe?

Avagy nem Abból iszik-é az én uram? és Abból szokott jövendölni! Gonoszúl cselekedtétek, a mit cselekedtetek!

És Utóléré õket, és ilyen szavakkal Szóla nékik.

Azok pedig Mondának néki: Miért Szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen Szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

Ímé a pénzt, melyet Zsákjaink Szájában Találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna Hát urad Házából ezüstöt vagy aranyat?

Akinél Megtaláltatik a te Szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is Szolgái leszünk uramnak.

És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél Megtaláltatik, az legyen nékem Szolgám, ti pedig mentek legyetek.

És sietének és Leraká kiki az õ Zsákját a földre, és Kioldá kiki az õ Zsákját.

És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és Megtalálá a poharat a Benjámin Zsákjában.

Azok pedig Meghasogaták Ruhájokat, és kiki megterhelé a maga Szamarát, és visszatérének a Városba.

És beméne Júda és az õ atyjafiai a József Házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte.

És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem Tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit Szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése Utólérte Szolgáidat. Ímé mi az én uram Szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a Pohár Találtatott.

Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében Találtatott a Pohár, az legyen nékem Szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti Atyátokhoz.

De Júda Hozzá Járula és monda: Kérlek uram, hadd Szólhasson egy Szót uram fülébe a te Szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te Szolgád ellen; mert Hasonló vagy te a Faraóhoz.

Az én uram kérdezte vala az õ Szolgáit, Mondván: Van-é Atyátok, vagy testvéretek?

Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén Atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek Bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ Anyjától, és az õ atyja szereti õt.

És azt Mondád a te Szolgáidnak: Hozzátok én Hozzám azt, hogy szemeimet Reá vessem.

És Mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a Fiú az õ Atyját; mert ha elhagyja Atyját, meghal az.

És ezt Mondád a te Szolgáidnak: Ha a ti legkissebbik Atyátokfia el nem jõ veletek, Színem elé se kerûljetek többé.

Mikor azért felmenénk a te Szolgádhoz, az én Atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét:

És monda a mi Atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

És Mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkissebbik Atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama Férfiú Színe elé, ha a mi legkissebbik Atyánkfia velünk nem lesz.

És monda a te Szolgád, az én Atyám, nékünk: Ti Tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két fiat szûlt.

Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: Bizonyára fenevad szaggatta széllyel és Attól fogva nem Láttam õt.

Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem Találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl Borítva Bocsátjátok Alá a Koporsóba.

Ha Tehát most visszamenéndek a te Szolgádhoz az én Atyámhoz, és e Fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,

Ha Meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te Szolgáid, a te Szolgádnak a mi Atyánknak õsz fejét Búba Borítva Bocsátják Alá a Koporsóba.

Mivel a te Szolgád e Fiúért az Atyjánál kezes lett, Mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzad, mind éltig bûnös legyek az én Atyám elõtt.

Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te Szolgád, az én uramnak Szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ Bátyjaival.

Mert Mimódon mehetnék én fel Atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne Lássam a Nyomorúságot, mely Atyámat érné?