Sámuel második könyve

Ezek Után lõn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, Mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik Városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.

Felméne azért oda Dávid és az õ két felesége is, Ahinoám a Jezréelbõl Való, és Abigail, a Karmelbõl Való Nábál felesége.

És embereit is, a kik vele Valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga Házanépével, és Lakának Hebron Városaiban.

És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot Királynak a Júda Házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, Mondván: A Gileádból Való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;

Követeket külde Dávid a Gileádból Való Jábes embereihez, és ezt izené nékik: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az Irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;

Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek Irgalmasságot és Igazságot; sõt én is Jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;

Most azért a ti kezeitek erõsödjenek meg, és legyetek erõs férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és Immár engem felkent Királynak Júda Háza Önmagán.

Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fõvezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul Fiát, és elvivé Mahanáimba.

És Királylyá tette õt Gileádon, Asuron és Jezréel Városán, és az Efraim és Benjamin nemzetségein, és az egész Izráelen.

Negyven esztendõs vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának Háza követé Dávidot.

Lõn pedig az idõnek Száma, Míg Dávid Király volt Hebronban Júdának Házán, hét esztendõ és hat Hónap.

És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul Fiának Szolgái Mahanáimból Gibeonba.

Joáb is Sérujának fia, és a Dávid Szolgái elmenvén, Összetalálkozának azokkal a Gibeon Halastavánál, és Maradának ezek a Halastón innét, amazok pedig a Halastón Túl.

Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elõ Néhány ifjak, és viaskodjanak elõttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elõ.

Felkelének azért és egyenlõ Számban általmenének a Benjámin nemzetébõl és a Saul Fiának, Isbósetnek seregébõl tizenketten, és a Dávid Szolgái közûl is tizenketten.

És kiki az õ Társának fejét Megragadá, és fegyverét Oldalába üté; és egyenlõképen mind Elhullának; és nevezék azt a mezõt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.

És felette erõs harcz lõn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid Szolgái által.

Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyû Lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezõn lakik.

És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner Után Való Futásában.

Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.

És monda néki Abner: Térj Másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közûl, és foszd ki õt mindenébõl; de Asáel nem akarta õt elhagyni.

Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el Hátam mögûl. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda Orczával menjek Joábhoz, a te Bátyádhoz?

Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté õt Abner a Dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és Hátul jöve ki a Dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lõn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, Megállának.

Joáb pedig és Abisai Tovább üldözék Abnert; és midõn a nap lement, elérkezének az Amma Halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon Pusztája melletti úton.

Akkor egybegyülekezének az Abner Után Való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és Megállának egy halomnak tetején.

És Kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szüntelenûl öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek Hátukról?

És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem Szólottál volna, bizony Már reggel Eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az õ atyjafiait.

Trombitát fuvata azért Joáb, és Megálla az egész nép, és nem üldözék Tovább Izráelt, és nem Harczolának Tovább.

Abner pedig és az õ vitézei azon az egész Éjszakán mennek vala a mezõségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket Bejárván, Jutának Mahanáimba.

Joáb pedig megtérvén Abner üldözésébõl, összegyûjté az egész népet, és Hiányozának Dávid Szolgái közûl tizenkilenczen és Asáel.

A Dávid Szolgái pedig Benjámin nemzetébõl, az Abner Szolgái közûl Háromszázhatvan embert ölének meg, a kik Meghalának.

És felvevén Asáelt, eltemeték õt Atyjának Sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az õ vitézei egész éjjel menve, Hebronban Viradának meg.