A királyokról írt I. könyv

És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az Oltár mellett, hogy tömjént Gyújtson.

És Kiálta az Oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, Oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy Fiú születik a Dávid Házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki Megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad.

És ugyanazon napon Csudát tõn, Mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az Oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.

És a mikor meghallotta a Király az Isten emberének beszédét, a melyet Kiáltott vala az Oltár ellen Béthelben, Kinyújtá Jeroboám az õ kezét az Oltártól, Mondván: Fogjátok meg õt. És Megszárada az õ keze, a melyet Kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt Magához visszavonni.

És meghasadt az Oltár, és kiomlott a hamu az Oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.

És Szóla a Király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és Imádkozz érettem, hogy ismét Hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a Király keze, és olyan lõn, mint azelõtt.

És monda a Király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak Ajándékozni.

És monda az Isten embere a Királynak: Ha a te Házadnak felét nékem Adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem Innám e helyen;

Mert azt parancsolta az Úr nékem az õ beszéde által, Mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se Igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.

És elméne Más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.

És lakozék Béthelben egy vén Próféta, a kihez eljövén az õ fia, elbeszélé az õ Atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket Szólott vala a Királynak; és elbeszélék azokat az õ atyjoknak.

Akkor monda nékik az õ atyjok: Mely úton ment el? És Megmutaták az õ fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.

És monda az õ fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle Reá,

És elméne az Isten embere Után, és Megtalálá õt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.

Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.

De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;

Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se Igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.

És felele az néki: Én is olyan Próféta vagyok, mint te, és nékem angyal Szólott az Úrnak beszédével, Mondván: Hozd vissza õt veled a te Házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.

Megtére azért vele, és kenyeret evék az õ Házában, és vizet ivék.

Mikor pedig az Asztalnál ülének: lõn az Úr beszéde a Prófétához, a ki õt visszahozta vala,

És Kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt Mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen Voltál az Úr Szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr a te Istened parancsolt volt;

Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet Ittál azon a helyen, a mely felõl azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se Igyál: Nem temettetik a te tested a te Atyáid Sírjába.

És Miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a Prófétának, a kit visszahozott vala.

És mikor elment, egy Oroszlán Találá õt az úton, a mely megölé õt; és az õ teste az úton fekszik vala, és mind a Szamár, mind az Oroszlán a holttest mellett állanak vala.

És ímé az arra menõ emberek Láták az úton heverõ testet, és az Oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a Városban, a melyben a vén Próféta lakott.

A mit mikor meghallott a Próféta, a ki visszahozta vala õt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr Szájának; ezért adta az Úr õt az Oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg õt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet Szólott volt néki.

És Szóla az õ fiainak, Mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.

És õ elment és Megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az Oroszlánt a holttest mellett állva. Az Oroszlán nem evett a Holtból, és a szamarat sem tépte szét.

És felvevé a Próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a Szamárra, és Visszahozá azt, és beméne a Városba a vén Próféta, hogy ott sirassa és eltemesse õt.

És eltemeté a holtat a maga Sírboltjába, és Siraták õt: Ah szerelmes Atyámfia!

És Miután eltemette õt, Szóla az õ fiainak, Mondván: Ha meghalok, ebbe a Sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az õ tetemei mellé;

Mert beteljesedik az, a mit Kiáltott az Úrnak beszédével az Oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken Való Házak ellen, a melyek Samaria Városaiban vannak.

De még e történet Után sem tért meg Jeroboám az õ gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép Aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.

És ez a dolog lett az oka a Jeroboám Háza vétkének, és a föld Színérõl Való Kiirtatásának és Megsemmisíttetésének.