A királyokról írt II. könyv

Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak Tútoraihoz, ilyen parancsolattal:

Mihelyt e levél Hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs Városokkal és fegyverekkel együtt,

Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közûl, azt ültessétek az õ Atyjának Királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok Házáért.

És megrettenének felette igen, és Mondának: Ímé Már két Király nem maradhatott meg õ elõtte, Mimódon Maradhatnánk Hát mi meg?

És elküldének mind a Király Házának, mind a Városnak fejedelmei, és a vének és a Tútorok Jéhuhoz, Mondván: A te Szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit Királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!

És írt nékik levelet Másodszor is, Mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek Hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a Király fiai: hetven Férfiú, és a Város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket.

És mikor a levél Hozzájok jutott, vevék a Király fiait, és megölték a hetven Férfiút, és fejeiket kosarakba Rakták, és õ Hozzá küldték Jezréelbe.

És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, Mondván: Elhozták a Király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két Rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.

És mikor reggel kiment, Megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem Pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?

Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb Háza ellen Szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ Szolgája, Illés által mondott.

Azután Levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb Házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész Rokonságát és minden Papját, Míg csak ki nem irtotta a Maradékát is.

És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a Pásztorok Juhnyíró Háza,

És itt Akháziának, a Júda Királyának atyjafiaira Talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és Alájöttünk, hogy köszöntsük a Király gyermekeit és a Királyné fiait.

Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És Megfogták õket elevenen, és megölték õket a Juhnyíróház Kútja mellett, negyvenkét Férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közûlök.

És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb Fiával Találkozott, a ki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te Szíved, mint az én Szívem a te Szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, Nyújts kezet. És õ kezet Nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.

És monda: Jer velem és Lásd meg, mint állok Bosszút az Úrért. És vele együtt vitték õt az õ szekerén.

És megérkezett Samariába, és Levágta mindazokat, a kik az Akháb nemzetségébõl megmaradtak volt Samariában, Míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet Szólott Illésnek.

És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé Szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja Szolgálni.

Most azért Hívjátok Hozzám a Baál minden Prófétáit, minden Papját és minden Szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy Elveszítse a Baál tisztelõit.

És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És Kikiálták.

És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál Templomába, és megtelék a Baál temploma minden Zugában.

Akkor monda a Ruhatárnoknak: Hozz Ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik Ruhákat.

És bement Jéhu és Jonadáb, a Rékháb fia a Baál Templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és Lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr Szolgái közûl valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.

És mikor bementek, hogy Ajándékokkal és Égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivûl nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közûl, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.

Mikor pedig elvégezték az Égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, Vágjátok le õket, csak egy is közûlök meg ne meneküljön! És Levágták õket fegyver élével, és Elhányták az õ holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál Templomának Városába,

És Kihordván a Baál Templomának Bálványait, megégeték azokat.

És Lerontották a Baál képét is Templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.

Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.

De Jeroboámnak, a Nébát Fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany Borjúktól melyek Béthelben és Dánban Valának.

És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én Szívem Kívánsága szerint cselekedtél az Akháb Házával: azért a te fiaid Negyedízig ülnek az Izráel Királyi székiben.

De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében Járjon teljes Szívébõl, mert nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.

Abban az idõben kezdett az Úr Pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden Határában.

A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét, Aroertõl fogva, mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.

Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?

És elaluvék Jéhu az õ Atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joákház, az õ fia, helyette.

A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.