Krónika I. könyve

Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még Számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban Segítõi voltak.

Ívesek, a kik mind jobb-,mind balkézre kõvel Hajítanak és Nyíllal lõnek vala, a kik a Saul atyjafiai közûl Valók Valának, Benjámin nemzetségébõl.

Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,

És Gibeonbeli Ismája, a harmincz közûl Való hõs, a kiknek Elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,

Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,

Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl Való Jásobéám.

Joéla és Zebádja, a Gedorból Való Jérohám fiai.

A Gáditák közûl is menének Dávidhoz, mikor a Pusztában vala az erõsségben, erõs és Hadakozó férfiak, paizsosok, Dárdások, a kiknek Orczájok, mint az Oroszlánnak Orczája és Gyorsaságra Hasonlók a hegyen Lakozó vadkecskékhez.

Ézer az elsõ, Obádia Második, Eliáb harmadik.

Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,

Attai hatodik, Eliel hetedik,

Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,

Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.

Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közûl; a legkissebbek egyike Száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!

Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ Hónapban, noha az árvíz a partot Felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben Valának napkelet felõl és napnyugot felõl.

Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közûl is az erõsségbe.

És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség Okáért jöttök Hozzám, hogy Segítségemre legyetek, az én Szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy Eláruljatok az én ellenségeimnek, holott semmi Gonoszságot nem követtem el: Lássa meg a mi Atyáink Istene és büntessen meg.

A lélek pedig Felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te Segítõidnek is, mert Megsegít téged a te Istened! Magához Fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.

Ennekfelette Manasséból is Hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert Tanácsot Tartván, haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, Mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ Urához, Saulhoz.

Mikor visszatére Siklágba, Hajlának õ Hozzá a Manassé fiai közûl Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse nemzetségébõl Való ezerek Elõljárói voltak.

És ezek Dávidnak Segítségûl voltak az ellenség seregei ellen; mert fejenként mind erõs vitézek Valának, és vezérek a seregben.

Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy Segítségére legyenek néki, Míg serege Nagygyá lõn, mint az Istennek Tábora.

Ezek pedig Számszerint a viadalhoz készült Elõljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy õt Saul helyett az Országban Királylyá Válasszák, az Isten ígérete szerint.

A Júda fiai közûl, a kik paizst és Kopját viselének, Hatezernyolcszáz vala harczra készen.

A Simeon fiai közûl vitéz férfiak a viadalra, Hétezerszáz;

A Lévi fiai közûl Négyezerhatszáz vala.

Jojada is, ki az Áron fiai között Elöljáró vala, és õ vele Háromezerhétszáz.

És az Ifjú Sádók, a ki igen erõs vala, és az õ atyja Házából huszonkét fõember.

A Benjámin fiai közûl, a kik Saul atyjafiai Valának, Háromezer; mert még azok közûl sokan hûségesen õrizik vala a Saul Házát.

Az Efraim fiai közûl Húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az õ nemzetségökben Híres férfiak Valának;

Manassénak félnemzetségébõl pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot Királylyá Válaszszák.

Az Izsakhár fiai közûl, a kik felismerék az idõ alkalmatos Voltát, hogy Tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, Kétszáz fõember és az õ rokonaik mind hallgatnak vala beszédjökre.

A Zebulon fiai közûl a harczra kimenõk, minden Hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren Valának, készek a viadalra állhatatos Szívvel.

A Nafthali nemzetségébõl ezer fõember vala; és õ velek paizszsal s Kopjával harminczhétezer vala.

A Dániták közûl, a kik a viadalhoz készek Valának, Huszonnyolczezerhatszázan voltak.

És az Áser fiai közûl a Hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren Valának.

A Jordánon Túl Lakozók közûl, azaz a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közûl, minden viadalhoz Való Szerszámokkal egyetemben, jöttek Százhúszezeren.

Mindezek Hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett Királylyá Válaszszák, sõt ezeken kivûl is az egész Izráel egy Szívvel azon volt, hogy Dávidot Királylyá Válaszszák.

És ott Maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az õ atyjokfiai Készítettek vala nékik;

És úgy a Szomszédságukban levõk, mint Mások Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszõlõt, bort, olajat, Vágóbarmokat, juhokat Számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.