Krónika II. könyve

Akkor Elõhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendõs vala), Királylyá tevék õt az õ atyja Amásia helyett.

Õ Építé meg Elótot és csatolta ismét Júdához, Minekutána Amásia Király meghalt az õ Atyáival egybe.

Tizenhat esztendõs Korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az õ Anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálembõl Való.

És az Úr elõtt kedves dolgot cselekedék, a mint az õ atyja, Amásia is cselekedett vala.

És keresi vala az Istent Zakariás Próféta idejében, a ki az isteni Látásokban értelmes vala; és mindaddig, Míg az Urat keresé, Jó elõmenetelt adott néki Isten;

Mert kimenvén, hadakozék a Filiszteusok ellen; és a Gáth Kerítését, a Jabné Kerítését és az Asdód Kerítését letöré, és Építe Városokat Asdódban és a Filiszteusok Tartományában.

És megsegéllé õt az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, a kik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban.

És Adának az Ammoniták Uzziásnak Ajándékot, és elterjede az õ Híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az õ hatalma;

És Építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen Megerõsítteté azokat.

A Pusztában is tornyokat Épített, és sok kutat ásatott; mert sok Nyája vala mind a völgyekben, mind a Lapályon, és Szántóvetõ Szolgái, vinczellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földmûvelést kedvelte.

Uzziásnak Hadakozó serege is vala, a mely harczba mehetett csapatonként, a mint Megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja Elõljáró által Hanániás vezetése alatt, a ki a Király vezérei közûl Való.

A Családfõk egész Száma a Hadakozó vitézek között Kétezerhatszáz vala.

És az õ kezök alatt levõ Hadakozó sereg Háromszázhétezerötszáz Harczosból állott, a kik képesek Valának Megsegíteni a Királyt ellenségei ellen.

És Készíttete Uzziás nékik, az egész sereg Számára paizsokat, Kopjákat, sisakokat, Pánczélokat, íveket és Parittyába Való köveket.

Készíttete annakfelette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kõfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek Kihajigálására. És az õ Híre messzire elterjede; mert Csudálatosan Megsegítteték, Míglen megerõsödék.

Mikor pedig ilyen Módon megerõsödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertõztetné Magát és vétkezék az Úr ellen, az õ Istene ellen. Beméne az Úr Templomába, hogy a füstölõ Oltáron füstölne.

És beméne õ Utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolczvanan, igen erõsek.

És ellene állának Uzziás Királynak, és Mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, a kik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helybõl; mert igen vétkeztél és dicsõségedre nem leend az Úr Istentõl.

És megharaguvék Uzziás, a kinek kezében vala a füstölõ Szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, Bélpoklosság Támada a Homlokán ott a papok szeme elõtt, az Úr Házában, a füstölõ Oltár elõtt.

És mikor tekintett volna õ Reá Azáriás fõpap, és vele mind a többi papok, Láták a Bélpoklosságot az õ Homlokán; és elûzék õt onnét, sõt maga is sietett kimenni, mert az Úr megverte vala õt.

És lõn Uzziás Király Halála Napjáig bélpoklos; és lakik vala egy Elkülönített Házban bélpoklosan, mert az Úr Házából kivettetett vala. És Jótám, az õ fia vala a Király Házában, a ki ítélkezék az Ország népe felett.

Uzziásnak pedig elsõ és Utolsó dolgait Megírta Ésaiás Próféta, az Ámós fia.

És meghala Uzziás az õ Atyáival egybe, és eltemeték õt az õ Atyáival a temetõbe, a mely a Királyoké vala, mert ezt Mondják felõle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az õ fia.