Jób könyve

Majd felele az Úr Jóbnak a Forgószélbõl, és monda:

Ki az, a ki Elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Nosza övezd fel, mint Férfiú, derekadat, én majd kérdezlek, te meg Taníts engem!

Hol Voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Ki Határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki Húzta el felette a mérõ Zsinórt?

Mire Bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai Vigadozának?

És kicsoda Zárta el Ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

Mikor Ruházatává a felhõt tevém, Takarójául pedig a sûrû Homályt?

Mikor Reávontam törvényemet, Zárat és Ajtókat veték eléje:

És azt Mondám: Eddig jõjj és ne Tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

Parancsoltál-é a reggelnek, a Mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Hogy Belefogózzék a földnek széleibe, és Lerázassanak a gonoszok Róla.

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és Elõálljon, mint egy Ruhában.

Hogy a Gonoszoktól elvétessék Világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?