Zsoltárok könyve
102. zsoltár
A nyomorultnak Imádsága, a mikor eleped és kiönti Panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én Imádságomat, és Kiáltásom jusson te Hozzád!
Ne rejtsd el a te Orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd Hozzám a te füledet; mikor Kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
Letaroltatott és Megszáradt, mint a fû az én Szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
Nyögésemnek Szavától csontom a Húsomhoz ragadt.
Hasonló vagyok a pusztai Pelikánhoz; Olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a Magános Madár a Háztetõn.
Minden napon Gyaláznak engem ellenségeim, Csúfolóim esküsznek én Reám.
Bizony a port eszem kenyér Gyanánt, és italomat könyekkel Vegyítem,
A te Felindulásod és Búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Napjaim olyanok, mint a Megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, Megszáradtam.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre áll.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
Mert kedvelik a te Szolgáid annak köveit, és a Porát is Kímélik.
És félik a népek az Úrnak nevét, és a földnek minden Királya a te dicsõségedet;
Mivelhogy az Úr Megépítette a Siont, Megláttatta Magát az õ dicsõségében.
Oda fordult a Gyámoltalanok Imádsága felé, és azoknak Imádságát meg nem útálta.
Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
Mert Alátekintett az õ szentségének Magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a Halálnak fiait.
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
Mikor egybegyûlnek a népek Mindnyájan, és az Országok, hogy Szolgáljanak az Úrnak.
Megsanyargatta az én erõmet ez útban, Megrövidítette napjaimat.
Ezt Mondám: Én Istenem! Ne Vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Régente Fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek Munkája.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, Elváltoztatod azokat, és Elváltoznak.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
A te Szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen Megáll elõtted.
