Zsoltárok könyve
104. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
A ki körûlvette Magát Világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy Kárpitot;
A ki vizeken Építi fel az õ Palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, Jár a szeleknek Szárnyain;
A ki a szeleket teszi követeivé, a Lángoló tüzet Szolgáivá.
Õ Fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Vízáradattal, mint egy Ruhával Borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Egy Kiáltásodtól Eloszlának, és mennydörgésednek Szavától Szétriadának.
Hegyek emelkedének fel és völgyek Szállának Alá arra a helyre, a melyet Fundáltál nékik.
Határt vetettél, a melyet át nem Hágnak; nem térnek vissza a földnek Elborítására.
A ki Elbocsátja a Forrásokat a völgyekbe, hogy Folydogáljanak a hegyek között;
Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is Megoltsák Szomjúságukat.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közûl Hangicsálnak.
A ki megöntözi a hegyeket az õ Palotájából; a te Munkáidnak gyümölcsébõl Megelégíttetik a föld.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek Hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
És bort, a mely Megvidámítja a Halandónak Szívét, fényesebbé teszi az Orczát az Olajnál; és kenyeret, a mely Megerõsíti a Halandónak Szívét.
Megelégíttetnek az Úrnak Fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket Plántált;
A melyeken madarak fészkelnek: az Eszterág, a melynek a cziprusok a Háza.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a Sziklák a hörcsögöknek menedéke.
Teremtett holdat ünnepeknek Mutatására; a napot, a mely Lenyugovását tudja.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben Szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
Az Oroszlánkölykök, a melyek Ordítanak a Prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
Az ember Munkájára megy ki, és az õ Dolgára mind estvéig.
Mily Számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te Gazdagságoddal.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a Megszámlálhatatlan Csúszók; Apró állatok nagyokkal együtt.
Amott Gályák Járnak s czethal, a melyet azért Formáltál, hogy Játszadozzék benne.
Mindazok te Reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te Jóvoltoddal.
Elfordítod Orczádat, Megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és Porrá lesznek újra.
Kibocsátod a te lelkedet, Megújulnak, és újjá teszed a földnek Színét.
Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
A ki, ha Rátekint e földre, megrendûl az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a Míg vagyok!
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
