Zsoltárok könyve
108. zsoltár
Ének. Dávid Zsoltára. Kész az én Szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is kész.
Serkenj fel te lant és Hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Mert nagy, egek felett Való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, Segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Az õ szentélyében Szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
Moáb az én Mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Kicsoda visz el engem a Kerített Városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Adj Szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert Hiábavaló az emberi Segítség!
Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.