Zsoltárok könyve
112. zsoltár
Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
Hõs lesz annak magva a földön; a Hívek nemzedéke Megáldatik.
Gazdagság és bõség lesz annak Házában, s Igazsága mindvégig megmarad.
Az igazakra Világosság fénylik a sötétben: Attól, a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jó annak az embernek, a ki könyörûl és kölcsön ad; dolgait pedig Igazán végezi.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossz Hírtõl nem fél; Szíve erõs, az Úrban Bizakodó.
Rendületlen az õ Szíve; nem fél, Míglen ellenségeire lenéz.
Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok Kivánsága semmivé lesz.