Zsoltárok könyve
116. zsoltár
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim Szavát.
Mert az õ fülét felém Fordítja, azért Segítségûl Hívom õt egész életemben.
Körûlvettek engem a Halál kötelei, és a pokol Szorongattatásai Támadtak meg engem; Nyomorúságba és inségbe jutottam.
És az Úrnak nevét Segítségûl Hívám: Kérlek Uram, Szabadítsd meg az én lelkemet!
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Az Úr megõrzi az Alázatosokat; én ügyefogyott voltam és Megszabadított engem.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr Jól tett teveled.
Minthogy Megszabadítottad lelkemet a Haláltól, szemeimet a Könyhullatástól és Lábamat az eséstõl:
Az Úr Orczája elõtt fogok Járni az élõknek földén.
Hittem, azért Szóltam; noha igen Megaláztatott valék.
Csüggedezésmeben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Mivel fizessek az Úrnak minden Hozzám Való Jótéteményéért?
A Szabadulásért Való poharat felemelem, és az Úrnak nevét Hívom Segítségûl.
Az Úr Iránt Való Fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
Az Úr szemei elõtt Drága az õ kegyeseinek Halála.
Uram! én Bizonyára a te Szolgád vagyok; Szolgád vagyok én, a te Szolgáló Leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Néked áldozom Hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét Hívom Segítségûl.
Az Úr Iránt Való Fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
Az Úr Házának Tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!