Zsoltárok könyve

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden Nyomorúságáról;

A ki megesküdt az Úrnak, Fogadást tõn a Jákób Istenének:

Nem megyek be Sátoros Házamba, nem Hágok fel Háló-Nyoszolyámba;

Nem Bocsátok álmot szemeimre s Pilláimra szendert;

Míg helyet nem Találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ímé, hallottunk Róla Efratában; Rátaláltunk Jaar térségein:

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le Lábainak Zsámolyához!

Indulj Uram, a te Nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak Ládája!

Papjaid öltözködjenek Igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Dávidért, a te Szolgádért, ne fordulj el felkented Színétõl!

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el Attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Ha Megtartják fiaid szövetségemet és Bizonyságomat, a melyekre Megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Mert a Siont Választotta ki az Úr, azt szerette meg Magának lakhelyûl:

Ez lesz Nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Eleséggel Megáldom gazdagon, szegényeit Jóltartom kenyérrel;

Papjait meg Felruházom Szabadítással, és Vígan örvendeznek kegyeltjei.

Megnövesztem ott Dávidnak Hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Ellenségeire szégyent Borítok, rajta pedig Koronája ragyog.