Zsoltárok könyve

Babilon Folyóvizeinél, ott ültünk és Sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

A Fûzfákra, közepette, oda függesztettük Hárfáinkat,

Mert Énekszóra Nógattak ott Elfogóink, Kínzóink pedig Víg dalra, Mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közûl!

Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?

Ha elfelejtkezem Rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el Rólam az én jobbkezem!

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem Rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én Vigasságom fejének!

Emlékezzél meg, Uram, az Edom Fiairól, a kik azt Mondták Jeruzsálem Napján: Rontsátok le, Rontsátok le fenékig!

Babilon Leánya, te Pusztulóra Vált! Áldott legyen a ki megfizet néked Gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

Áldott legyen, a ki megragadja és Sziklához paskolja kisdedeidet!