Zsoltárok könyve
138. zsoltár
Dávidé. Magasztallak téged teljes Szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.
Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és Igazságodért; mert minden neveden felûl Felmagasztalád a te beszédet.
Mikor Kiáltottam, Meghallgattál engem, Felbátorítottál engem, lelkemben erõ Támadt.
Magasztal téged, Uram, e földnek minden Királya, mikor Meghallják Szádnak beszédeit,
És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
Noha felséges az Úr, mégis Meglátja az Alázatost, a kevélyt pedig Távolról ismeri.
Ha Nyomorúságban vergõdöm, Megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen Kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed Örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek Alkotásait!