Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek, Dávid Zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok Férfitól védj meg engemet!

A kik gonoszt gondolnak Szívökben, és minden nap Háborút kezdenek.

Nyelvöket Élesítik, mint a Kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok Férfitól védj meg engemet! A kik megejteni Szándékoznak lépéseimet.

Tõrt Hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; Hálót Terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem Szavát!

Én Uram, Istenem, Szabadításom ereje: fedezd be fejemet a Háború Napján!

Ne add meg Uram, a mit a gonosz Kíván; rossz Szándékát ne Segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

A körûltem ólálkodóknak fejét Borítsa be ajkaiknak átka.

Eleven szenek hulljanak Reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, Míg nyaka szakad.

Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak Jogát.

Csak az igazak Magasztalják a te nevedet, s Orczád elõtt lakoznak az Igazságosak!