Zsoltárok könyve

Dávid Zsoltára. Uram! Hívlak téged: siess én Hozzám; figyelmezz szavamra, mikor Hívlak téged.

Mint Jóillatú füst jusson elõdbe Imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

Tégy Uram Závárt az én Szájamra; õriztessed az én ajkaim Nyílását!

Ne engedd Szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenûl ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

Ha igaz fedd engem: Jól van az; ha Dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még Imádkozom is értök Nyavalyájokban.

Ha Sziklához paskoltatnak az õ Biráik, akkor Hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

Mint a ki a földet Vágja és Hányja, úgy Szóratnak szét csontjaik a Seol Torkában.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; Hozzád folyamodom; ne oltsd el életemet!

Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém Hánytak, és a gonosztevõknek Hálóitól!

Essenek az álnokok Saját tõreikbe; Míg én egyben általmegyek!