Zsoltárok könyve

Dávid Zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél Imádságomra; hûséged és Igazságod szerint hallgass meg engemet.

Ne Szállj perbe a te Szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; Betaszít engem a sötétségbe, a milyen a régen megholtaké!

Elcsügged bennem a lelkem, Felháborodik bennem a Szívem!

Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed Munkáiról elmélkedem.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint Szomjú föld, úgy eped Utánad. Szela.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el Orczádat elõlem hogy ne legyek Hasonló a Sírba Szállókhoz.

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert Bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen Járjak, mert Hozzád emelem lelkemet!

Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; Hozzád menekülök!

Taníts meg engem a te akaratodat Teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te Jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a Nyomorúságból a te Igazságodért!

És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és Veszítsd el mindazokat, a kik Szorongatják lelkemet; mert Szolgád vagyok.