Zsoltárok könyve
147. zsoltár
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni Jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!
Az Úr Építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;
Meggyógyítja a megtört Szívûeket és bekötözi sebeiket.
Elrendeli a csillagok Számát, és Mindnyájokat nevérõl nevezi.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen Határa.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig Megalázza.
Énekeljetek az Úrnak Hálaadással, pengessetek Hárfát a mi Istenünknek!
A ki Beborítja az eget felhõvel, esõt Készít a föld Számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
A ki megadja Táplálékát a baromnak, a Holló-fiaknak, a melyek Kárognak.
Nem Paripák erejében telik kedve, nem is a férfi Lábszáraiban gyönyörködik;
Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Dicsõítsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Mert erõsekké teszi kapuid Zárait, s Megáldja benned a te fiaidat.
Békességet ád Határaidnak, Megelégít téged a legjobb Búzával.
Leküldi Parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!
Olyan havat ád, mint a Gyapjú, és Szórja a deret, mint a port.
Darabokban Szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?
Kibocsátja Szavát s szétolvasztja õket; Megindítja szelét s vizek Folydogálnak.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!