Zsoltárok könyve
32. zsoltár
Dávid Tanítása. Boldog az, a kinek Hamissága Megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem Tulajdonít, és lelkében Csalárdság nincsen.
Míg Elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig Való Jajgatás miatt.
Míg éjjel-nappal Rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a Nyár hevében. Szela.
Vétkemet Bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom Hamisságomat az Úrnak-és te elvetted Rólam bûneimnek terhét. Szela.
Azért Hozzád Fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ Hozzá.
Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körûl engem a Szabadulás örömével! Szela.
Bölcscsé teszlek és Megtanítlak téged az útra, a melyen Járj; szemeimmel Tanácsollak téged.
Ne legyetek oktalanok, mint a Ló, mint az öszvér, a melyeknek Kantárral és Zabolával kell Szorítani az állát, mert nem Közelít Hozzád.
Sok Bánata van a gonosznak, de a ki Bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körûl.
Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek Mindnyájan ti egyeneslelkûek!