Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én Szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl Való félelemtõl mentsd meg éltemet.

Rejts el engem a Rosszakaróknak Tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

A kik Megélesítik nyelvöket, mint a Szablyát; Irányozzák nyilokat, keserû beszédöket,

Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

Megátalkodottak gonosz Szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, Mondják: ki Látja õket?

Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet Végrehajtják; mindenikök keble és Szíve kikutathatatlan.

De meglövi õket az Isten; hirtelen Nyíl üt rajtok sebet.

És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket Látja.

Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni Fogják Istennek Dolgát, és megértik cselekedetét.

Örvendeni fog az igaz Istenben, és Hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden Egyenesszívûek.