Zsoltárok könyve

Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak Zsoltára. Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak Tornáczai Után; Szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.

A veréb is Talál Házat, és a fecske is fészket Magának, a Hová fiait helyezhesse, -a te Oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

Boldogok, a kik lakoznak a te Házadban; dicsérhetnek téged szüntelen! Szela!

Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, s a te ösvényeid vannak Szívében.

Átmenvén a Siralom völgyén, Forrássá teszik azt; bizony áldással Borítja el korai esõ.

Erõrõl erõre jutnak, Míg mejelennek Isten elõtt a Sionon.

Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

Mi paizsunk! Tekints Alá, oh Isten, és Lásd meg a te felkented Orczáját!

Mert jobb egy nap a te Tornáczaidban, hogysem ezer Másutt; Inkább akarnék az én Istenem Házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak Sátorában!

Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a Jót Azoktól, a kik ártatlanúl élnek.

Seregek Ura! Boldog ember az, a ki Bízik benned.