Zsoltárok könyve
95. zsoltár
Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; Vígadozzunk a mi Szabadításunk Kõsziklájának!
Menjünk elébe Hálaadással; Vígadozzunk néki zengedezésekkel.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felûl.
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek Magasságai is az övéi.
A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a Szárazföldet is az õ kezei Formálták.
Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi Alkotónk elõtt!


Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma Hallanátok az õ Szavát.
Ne Keményítsétek meg a ti Szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh Napján a Pusztában;
A hol megkisértettek engem a ti Atyáitok; Próbára tettek engem, Jóllehet Látták az én cselekedetemet.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és Mondám: Tévelygõ Szívû nép õk, és nem Tudják õk az én útamat!
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.