Salamon Énekek éneke

Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém õt, és meg nem Találtam.

Immár felkelek és Eljárom a Várost, a tereket és az Utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém õt, és nem Találám.

Megtalálának engem az õrizõk, a kik a Várost kerülik. Mondék nékik: Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?

Alig mentem vala el Azoktól, mikor Megtalálám azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám õt, el sem Bocsátám, Mígnem bevivém õt Anyám Házába, és az én szülõmnek ágyasházába.

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek Leányai, a vadkecskékre, és a mezõnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, Valamíg õ akarja.

Kicsoda az, a ki feljõ a Pusztából, mint a füstnek oszlopa? Mirhától és tömjéntõl illatos, a Patikáriusnak minden Jó Illatú Porától.

Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erõs férfi van körülötte, Izráelnek erõsei közûl!

Mindnyájan Fegyverfogók, Hadakozásban bölcsek, kinek-kinek Oldalán fegyvere, az Éjszakának félelme ellen.

Hálóágyat Csinált Magának Salamon Király a Libánus Fáiból.

Oszlopait ezüstbõl Csinálta, Oldalát Aranyból, ágyát Biborból, belsõ része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek Leányi által.

Jõjjetek ki, és nézzétek Sionnak Leányai Salamon Királyt a Koronában, melylyel Megkoronázta õt az õ anyja, az õ eljegyzésének Napjára, és az õ Szíve Vígasságának Napjára!