Salamon Énekek éneke
Énekek Éneke, 7. rész
Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem Leánya! A te Csípõd Hajlásai olyanok, mint a kösöntyûk, mesteri kezeknek Míve.
A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szûkölködik nedvesség nélkûl; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körûl Kerítve.
A te két emlõd, mint két õzike, a vadkecskének kettõs fiai.
A te nyakad, mint az Elefánttetembõl Csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli Halastók, a sok népû Kapunál; a te orrod Hasonló a Libánus Tornyához, mely néz Damaskus felé.
A te fejed Hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a Bíborhoz, a Király is megköttetnék fürteid által!
Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
Ez a te termeted Hasonló a Pálmafához, és a te emlõid a szõlõgerézdekhez.
Azt Mondám: Felhágok a Pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az Almának.
És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely Szóra nyitja az Alvók ajkait.
Én az én szerelmesemé vagyok, és engem Kiván õ!
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre, Háljunk a falukban.
Felkelvén menjünk a szõlõkbe, Lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ, ha Kinyílott-é Virágja, ha Virágoznak-é a Gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
A Mandragórák illatoznak, és a mi Ajtónk elõtt vannak minden Drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!
