Ésaiás próféta könyve

Oh, vajha Megszakasztanád az egeket és Leszállnál, elõtted a hegyek Elolvadnának;

mint a tûz Meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;

Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem Vártunk; Leszállnál és elõtted a hegyek Elolvadnának.

Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem Látott Más Istent te kivüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt Várja.

Elébe mégy annak, a ki örvend és Igazságot cselekszik, a kik útaidban Rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; Régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

És mi Mindnyájan olyanok voltunk, mint a Tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi Igazságaink, és Elhervadánk, mint a falomb Mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, Hordának el bennünket!

S nem volt, a ki Segítségûl Hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd Fogóznék, mert Orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket Megolvasztál.

Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi Sár vagyunk és Te a mi Alkotónk, és kezed Munkája vagyunk mi Mindnyájan.

Oh ne Haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról; ímé Lásd, kérünk, Mindnyájan a Te néped vagyunk.

Szentségednek Városai Pusztává lettenek, Sion Pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.

Szentségünk és ékességünk Házát, hol téged Atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

Hát Megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?