Ésaiás próféta könyve

De nem lesz mindig sötét ott, a hol most Szorongatás van; elõször Megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de Azután Megdicsõíti a tenger útját, a Jordán Túlsó Partját és a Pogányok Határát.

A nép, a mely sötétségben Jár vala, Lát nagy Világosságot; a kik lakoznak a Halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

Te Megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az Aratók örömével, és Vígadoznak, mint mikoron Zsákmányt osztanak.

Mert terhes Igáját és Háta vesszejét, az õt Nyomorgatónak Botját összetöröd, mint a Midián Napján;

Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;

Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az õ Vállán lészen, és Hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, erõs Istennek, Örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének!

Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid Trónján és Királysága felett, hogy fölemelje és Megerõsítse azt Jogosság és Igazság által Mostantól mindörökké. A seregek Urának Buzgó szerelme Mívelendi ezt!

Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,

Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt Mondják kevélyen és felfuvalkodva:

Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl Építünk; Fügefák Vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

De az Úr ellenök hozza Reczin Szorongatóit, és ellenségeiket Rájok Uszítja;

A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok Hátul, s Falják Izráelt Feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem Múlt, és keze még felemelve van.

Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;

Ezért Kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a Pálmaágat és a Kákát egy napon.

A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a Próféta, a ki Hazugságot Szól.

Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.

Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörûl; mert Mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden Száj Bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem Múlt, és keze még felemelve van.

Mert a Gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és Meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg az füst Oszlopában.

A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledel lõn: Senki Atyjafián nem könyörûl,

Jobbkézre Vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; Mindnyájan karjoknak Húsát eszik,

Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem Múlt, és keze még felemelve van.