Dániel próféta könyve

És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert Nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt Attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak Beírva Találtatik a könyvben.

És sokan azok közûl, a kik alusznak a föld Porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig Gyalázatra és Örökkévaló útálatosságra.

Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az Igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

Te pedig, Dániel, Zárd be e beszédeket, és pecsételd be e könyvet a végsõ idõig: Tudakozzák majd sokan, és Nagyobbá lesz a Tudás.

És széttekinték én, Dániel, és ímé Másik kettõ álla ott, egyik a Folyóvíz Partján innét, a Másik Fúl a Folyóvíz Partján.

És Mondá egyik a gyolcsba öltözött Férfiúnak, a ki a Folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?

És Hallám a gyolcsba öltözött Férfiút, a ki a Folyóvíz felett vala, hogy felemelé az õ jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élõre, hogy ideig, idõkig és fél idõig, és mikor elvégezik a szent nép erejének Rontását, mindezek elvégeztetnek.

Én pedig Hallám ezt, de nem értém, és Mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?

És monda: Menj el Dániel, mert be vannak Zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

Megtisztulnak, megfehérednek és Megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közûl senki sem érti; de az értelmesek értik.

És az idõtõl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a Pusztító útálatosság, Ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.

Boldog, a ki Várja és megéri az Ezerháromszáz és harminczöt napot.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.