Mózes negyedik könyve (Az izráeliták megszámlálásáról való könyv )
Mózes IV. könyve, 22. rész
És Tovább menének Izráel fiai, és Tábort ütének Moáb mezõségén a Jordánon Túl, Jérikó ellenében.
És mikor Látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és Búsula Moáb Izráel fiai miatt.
Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e Sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek Pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb Királya vala abban az idõben.)
Külde azért követeket Bálámhoz a Béór Fiához Péthorba, a mely vala a Folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy Hívják õt, Mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek Színét, és megtelepszik én ellenemben.
Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb Nálamnál; Talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert Jól tudom, hogy a kit Megáldasz, meg lesz áldva, és a kit Megátkozol, átkozott lesz.
Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a Jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és Jutának Bálámhoz, és Megmondák néki Bálák izenetét.
Õ pedig monda nékik: Háljatok itt az éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen Szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott Maradának Bálámnál.
Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te Nálad?
És monda Bálám az Istennek: Bálák Czippór fia, Moáb Királya, küldött én Hozzám, ezt Mondván:
Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek Színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, Talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.
És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
És felkelének Moáb fejedelmei, és Jutának Bálákhoz, és Mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, Amazoknál elõkelõbbeket.
És Eljutának Bálámhoz, és Mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne Vonakodjál eljönni Hozzám!
Mert igen-igen megtisztellek téged, és Akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
Bálám pedig felele és monda a Bálák Szolgáinak: Ha Bálák az õ Házát aranynyal és ezüsttel tele Adná is nékem, nem Hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek Szavát, hogy valamit miveljek; kicsit vagy nagyot.
Most Mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit Szól ismét az Úr nékem?
És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy Elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de Mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.
Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ Szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És Megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala a Szamarán, és két Szolgája vala vele.
És Meglátá a Szamár az Úrnak Angyalát, a mint áll vala az úton, és Mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a Szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ Szamarát, hogy Visszatérítse azt az útra.
Azután Megálla az Úrnak angyala a szõlõnek ösvényén, holott innen is Garád, onnan is Garád vala.
A mint Meglátá a Szamár az Úrnak Angyalát, a falhoz Szorúla, és a Bálám Lábát is oda Szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
Az Úr angyala pedig ismét Tovább méne, és Megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
A mint Meglátá a Szamár az Úrnak Angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
És Megnyitá az Úr a Szamárnak Száját, és monda a Szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy Immár Háromszor vertél meg engem?
Bálám pedig monda a Szamárnak: Mert Megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, Nyilván megölnélek most téged.
És monda a Szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen Járni Szoktál, a Mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
És Megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és Látá az Úr Angyalát, a mint áll vala az útban, és Mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor Meghajtá Magát és arczra Borúla.
Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat Immár Három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.
És Meglátott engem a Szamár, és kitért én elõttem Immár Három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.
Monda azért Bálám az Úr Angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.
Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; Mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
Mikor pedig Meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik Városába, a mely az Arnon vidékén, a Határ szélén vala.
És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é Hozzád, hogy Hívjanak téged? Miért nem jösz vala én Hozzám? Avagy Valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem Hozzád. Most pedig Szólhatok-é Magamtól valamit? A mi mondani Valót Isten ád az én Számba, azt mondom.
És elméne Bálám Bálákkal, és Eljutának Kirjat-Husótba.
És Vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele Valának.
Reggel pedig Magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy Meglássa onnét a népnek valami részét.