A Máté írása szerint való szent evangyéliom
Máté Evangyélioma, 14. rész
Abban az idõben Hírét Hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
És monda Szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ Támadt fel a Halálból, és azért mûködnek benne az erõk.
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének Fülöpnek feleségéért.
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õ vele élned.
De mikor meg akarta öletni, félt a Sokaságtól, mert mint egy Prófétát úgy Tartják vala õt.
Hanem mikor a Heródes születése Napját ünnepelék, Tánczola a Heródiás Leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;
Azért esküvéssel Fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
A Leány pedig, anyja Rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy Tálban a Keresztelõ János fejét.
És megszomorodék a Király, de esküjéért és a vendégek miatt Parancsolá, hogy Adják oda.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
És Elõhozák az õ fejét egy Tálban, és Adák a Leánynak; az pedig vivé az õ Anyjának.
És elõjövén az õ Tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét Hajón egy puszta helyre egyedûl. A Sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a Városokból.
És kimenvén Jézus, Láta nagy Sokaságot, és Megszáná õket, és azoknak betegeit Meggyógyítá.
Mikor pedig estveledék, Hozzá menének az õ Tanítványai, Mondván: Puszta hely ez, és az idõ Már Elmúlt; Bocsásd el a Sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
Azok pedig Mondának néki: Nincsen itt, Csupán öt kenyerünk és két halunk.
Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide Hozzám.
És mikor Megparancsolá a Sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, Hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, Adá a Tanítványoknak, a Tanítványok pedig a Sokaságnak.
És Mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli Kosárral.
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren Valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken Kívül.
És Mindjárt Kényszeríté az õ Tanítványait, hogy Szálljanak a Hajóba és menjenek át elõre a Túlsó partra, Míg õ Elbocsátja a Sokaságot.
És a mint Elbocsátá a Sokaságot, felméne a hegyre, Magánosan Imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedûl vala ott.
A Hajó pedig Immár a tenger közepén vala, a Haboktól Háborgattatva; mivelhogy a szél szembe Fújt vala.
Az éjszaka negyedik részében pedig Hozzájuk méne Jézus, a tengeren Járván.
És mikor Látták a Tanítványok, hogy õ a tengeren Jára, megrémülének, Mondván: Ez Kísértet; és a félelem miatt Kiáltozának.
De Jézus azonnal Szóla Hozzájuk, Mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy Hozzád mehessek a vizeken.
Õ pedig monda: Jövel! És Péter Kiszállván a Hajóból, Jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
De Látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merûlni, Kiálta, Mondván: Uram, tarts meg engem!
Jézus pedig azonnal Kinyújtván kezét, Megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
És a mikor beléptek a Hajóba, Elállt a szél.
A Hajóban levõk pedig Hozzámenvén, Leborúlának elõtte, Mondván: Bizony, Isten fia vagy!
És általkelvén, Eljutának Genezáret földére.
És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget Hozzá Hozának;
És kérik vala õt, hogy csak az õ Ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, Mindnyájan Meggyógyúlának.
