A Máté írása szerint való szent evangyéliom
Máté Evangyélioma, 22. rész
És Megszólalván Jézus, ismét Példázatokban beszél vala nékik, Mondván:
Hasonlatos a mennyeknek Országa a Királyhoz, a ki az õ Fiának menyegzõt szerze.
És elküldé Szolgáit, hogy Meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak Valának; de nem akarnak vala eljõni.
Ismét külde Más Szolgákat, Mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet Elkészítettem, tulkaim és Hízlalt állataim Levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.
De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga Szántóföldjére, a Másik a maga kereskedésébe;
A többiek pedig Megfogván az õ Szolgáit, Bántalmazák és megölék õket.
Meghallván pedig ezt a Király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak Városait fölégeté.
Akkor monda az õ Szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem Valának Méltók.
Menjetek azért a Keresztútakra, és a kiket csak Találtok, Hívjátok be a menyegzõbe.
És kimenvén azok a Szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak Találtak vala, Jókat és gonoszokat Egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.
Bemenvén pedig a Király, hogy megtekintse a vendégeket, Láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi Ruhája.
És monda néki: Barátom, mi Módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi Ruhád? Az pedig hallgata.
Akkor monda a Király a Szolgáknak: Kötözzétek meg a Lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen Sírás és Fogcsikorgatás.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a Választottak.
Ekkor a farizeusok elmenvén, Tanácsot Tartának, hogy Szóval ejtsék õt tõrbe.
És elküldék Hozzá Tanítványaikat a Heródes Pártiakkal, a kik ezt Mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját Igazán Tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a Császárnak Adót fizetnünk, vagy nem?
Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, Képmutatók?
Mutassátok nékem az Adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy Dénárt.
És monda nékik: Kié ez a kép, és a Felírás?
Mondának néki: A Császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a Császáré a Császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
És ezt Hallván, Elcsodálkozának; és ott Hagyván õt, elmenének.
Ugyanazon a napon menének Hozzá a sadduczeusok, a kik a Feltámadást Tagadják, és megkérdezék õt,
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkûl hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és Támaszszon magot testvérének.
Vala pedig Minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére Hagyá;
Hasonlóképen a Második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
A Feltámadáskor azért a hét közûl melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek Hatalmát.
Mert a Feltámadáskor sem nem Házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
A halottak Feltámadása felõl pedig nem Olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így Szólván:
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.
És a Sokaság ezt Hallván, Csodálkozék az õ Tudományán.
A farizeusok pedig, Hallván, hogy a sadduczeusokat Elnémította vala, egybegyûlének;
És megkérdé õt közûlök egy Törvénytudó, kisértvén õt, és Mondván:
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Jézus pedig monda néki: Szeresd az urat, a te Istenedet teljes Szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
Ez az elsõ és nagy parancsolat.
A Második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd Felebarátodat, mint magadat.
E két Parancsolattól függ az egész törvény és a Próféták.
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Monda nékik: Miképen Hívja Tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt Mondván:
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, Míglen vetem a te ellenségeidet a te Lábaid Alá Zsámolyul.
Ha Tehát Dávid Urának Hívja õt, mi Módon fia?
És senki egy Szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e Naptól fogva többé senki megkérdezni.
