A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Mikor pedig reggel lõn, Tanácsot Tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.

És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a Helytartónak.

Akkor Látván Júdás, a ki õt Elárulá, hogy Elítélték õt, Megbánta Dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,

Mondván: Vétkeztem, hogy Elárultam az ártatlan vért. Azok pedig Mondának: Mi közünk Hozzá? Te Lássad.

Õ pedig Eldobván az ezüst pénzeket a templomban, Eltávozék; és elmenvén Felakasztá Magát.

A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, Mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

Tanácsot ülvén pedig, Megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek Számára Való temetõnek.

Ezért Hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.

Ekkor teljesedék be a Jeremiás Próféta Mondása, a ki így Szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,

És Adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

Jézus pedig ott álla a Helytartó elõtt; és kérdezé õt a Helytartó, Mondván: Te vagy-é a Zsidók Királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

És mikor Vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok Bizonyságot tesznek ellened?

És nem felel néki egyetlen Szóra sem, úgy hogy a Helytartó igen Elcsodálkozék.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon Bocsátani a Helytartó a Sokaság kedvéért, a kit Akarának.

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak Hívtak.

Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket Akarjátok, hogy Elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak Hívnak?

Mert Jól tudja vala, hogy irigységbõl Adák õt kézbe.

A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ Hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne Avatkozzál amaz igaz ember Dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.

A fõpapok és vének pedig Reá beszélék a Sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig Veszítsék el.

Felelvén pedig a Helytartó, monda nékik: A kettõ közûl melyiket Akarjátok, hogy Elbocsássam néktek? Azok pedig Mondának: Barabbást.

Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem Hát Jézussal, a kit Krisztusnak Hívnak? Mindnyájan Mondának: Feszíttessék meg!

A Helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még Inkább Kiáltoznak vala, Mondván: Feszíttessék meg!

Pilátus pedig Látván, hogy semmi sem Használ, hanem még nagyobb Háborúság Támad, vizet vévén, Megmosá kezeit a Sokaság elõtt, Mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti Lássátok!

És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

Akkor Elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig Megosotoroztatván, kezökbe Adá, hogy Megfeszíttessék.

Akkor a Helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték Hozzá az egész csapatot.

És levetkeztetvén õt, Bíbor Palástot Adának Reá.

És tövisbõl fonott Koronát tõnek a fejére, és Nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, Csúfolják vala õt, Mondván: Üdvöz légy Zsidóknak Királya!

És mikor megköpdösék õt, elvevék a Nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

És Miután Megcsúfolták, levevék Róla a Palástot és az õ maga Ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy Megfeszítsék õt.

Kifelé menve pedig Találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak Hívnak vala; ezt Kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.

És mikor Eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,

Méreggel Megelegyített eczetet Adának néki inni; és Megízlelvén, nem akara inni.

Minekutána pedig Megfeszíték õt, Eloszták az õ Ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a Próféta Mondása: Megosztozának az én Ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

És leülvén, ott õrzik vala õt.

És feje fölé illeszték az õ Kárhoztatásának Okát, oda írván: Ez Jézus, a Zsidók Királya.

Akkor Megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felõl, és a Másikat balkéz felõl.

Az arramenõk pedig Szidalmazzák vala õt, fejüket Hajtogatván

És ezt Mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra Fölépíted, Szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, Szállj le a keresztrõl!

Hasonlóképen a fõpapok is Csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt Mondják vala:

Másokat megtartott, Magát nem tudja megtartani. Ha Izráel Királya, Szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.

Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten fia vagyok.

A kiket vele együtt Feszítének meg, a latrok is ugyanazt Hányják vala szemére.

Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.

Kilencz óra körûl pedig nagy Fenszóval Kiálta Jézus, Mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért Hagytál el engemet?

Némelyek pedig az ott állók közûl, a mint ezt Hallák, Mondának: Illyést Hívja ez.

És egy közûlök azonnal oda Futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy Nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.

A többiek pedig ezt Mondják vala: Hagyd el, Lássuk eljõ-é Illyés, hogy Megszabadítsa õt?

Jézus pedig ismét nagy Fenszóval Kiáltván, Kiadá lelkét.

És ímé a templom Kárpitja fölétõl Aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a Kõsziklák megrepedezének;

És a Sírok Megnyílának, és sok Elhúnyt szentnek teste Föltámada,

És kijövén a Sírokból, a Jézus Föltámadása Után bementek a szent Városba, és sokaknak megjelenének.

A Százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, Látván a Földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, Mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

Sok asszony vala pedig ott, a kik Távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, Szolgálván néki;

Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is Tanítványa volt Jézusnak;

Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor Parancsolá Pilátus, hogy Adják át a testet.

És Magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

És elhelyezé azt a maga új Sírjába, a melyet a Sziklába Vágatott; és a Sír Szájára egy nagy követ Hengerítvén, elméne.

Ott vala pedig Mária Magdaléna és a Másik Mária, a kik a Sír átellenében ülnek vala.

Másnap pedig, a mely péntek Után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,

Ezt Mondván: Uram emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra Föltámadok.

Parancsold meg azért, hogy õrizzék a Sírt harmadnapig, ne hogy az õ Tanítványai odamenvén éjjel, Ellopják õt és azt Mondják a népnek: Feltámadott a Halálból; és az Utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.

Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õriztessétek, a mint Tudjátok.

Õk pedig lemenvén, a Sírt õrizet Alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel,