A János írása szerint való szent evangyéliom

Ezek Után ismét megjelentette Magát Jézus a Tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen;

Együtt Valának Simon Péter, és Tamás a kit Kettõsnek hivtak, és Nátánáel, a galileai Kánából Való, és a Zebedeus fiai, és Más kettõ is az õ Tanítványai közûl.

Monda nékik Simon Péter: Elmegyek Halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a Hajóba Szállának; és azon az Éjszakán nem fogtak semmit.

Mikor pedig Immár reggeledék, Megálla Jézus a parton; a Tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.

Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami Ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!

Õ pedig monda nékik: Vessétek a Hálót a Hajónak jobb oldala felõl, és Találtok. Oda veték azért, és kivonni Már nem Bírták azt a halaknak Sokasága miatt.

Szóla azért az a Tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, Magára vevé az ingét (mert Mezítelen vala), és beveté Magát a tengerbe.

A többi Tanítványok pedig a Hajón menének (mert nem messze Valának a Parttól, hanem mintegy Kétszáz singnyire), és Vonszszák vala a Hálót a halakkal.

Mikor azért a partra Szállának, Látják, hogy Parázs van ott, és azon felûl hal és kenyér.

Monda nékik Jézus: Hozzatok a Halakból, a melyeket most fogtatok.

Felszálla Simon Péter, és Kivoná a Hálót a partra, a mely telve volt nagy halakkal, Százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a Háló.

Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A Tanítványok közûl pedig senki sem meri vala tõle megkérdezni: Ki vagy te? mivelhogy Tudják vala, hogy az Úr õ.

Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és Adá nékik, és Hasonlóképen a halat is.

Ezzel Már harmadszor jelent meg Jézus az õ Tanítványainak, Minekutána Feltámadt a Halálból.

Mikor Aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én Bárányaimat!

Monda néki ismét Másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Õrizd az én juhaimat!

Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb Valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova Akarád; mikor pedig megöregszel, Kinyújtod a te kezedet és Más övez fel téged, és oda visz, a Hová nem akarod.

Ezt pedig azért Mondá, hogy jelentse, milyen Halállal Dicsõíti majd meg az Istent. És ezt Mondván, Szóla néki: Kövess engem!

Péter pedig Megfordulván, Látja, hogy követi az a Tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az õ kebelén és Mondá: Uram! ki az, a ki Elárul téged?

Ezt Látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy õ megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá? Te kövess engem!

Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a Tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá?

Ez az a Tanítvány, a ki Bizonyságot tesz ezekrõl, és a ki Megírta ezeket; és tudjuk, hogy az õ Bizonyságtétele igaz.

De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként Megiratnának, azt vélem, hogy maga a Világ sem Foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.