A János írása szerint való szent evangyéliom

Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.

Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép Hozzá méne; és leülvén, Tanítja vala õket.

Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének Hozzá, a kit Házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint Házasságtörõ.

A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Ezt pedig azért Mondák, hogy Megkísértsék õt, hogy legyen õt mivel Vádolniok. Jézus pedig Lehajolván, az újjával ír vala a földre.

De mikor szorgalmazva kérdezék õt, felegyenesedve monda nékik: A ki közûletek nem bûnös, az vesse Rá elõször a követ.

És újra Lehajolván, írt vala a földre.

Azok pedig ezt Hallván és a lelkiismeret által Vádoltatván, Egymásután kimenének a vénektõl kezdve mint az Utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem Láta az asszonyon Kívûl, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te Vádlóid? Senki sem Kárhoztatott-é téged?

Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem Kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

Ismét Szóla azért Hozzájok Jézus, Mondván: Én vagyok a Világ Világossága: a ki engem követ, nem Járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek Világossága.

Mondának azért néki a farizeusok: Te Magadról teszel Bizonyságot; a te Bizonyságtételed nem igaz.

Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is Bizonyságot Magamról, az én Bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és Hová megyek; ti pedig nem Tudjátok honnan jövök és Hová megyek.

Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.

A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember Bizonyságtétele igaz.

Én vagyok a ki Bizonyságot teszek Magamról, és Bizonyságot tesz Rólam az Atya, a ki küldött engem.

Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

Ezeket a beszédeket Mondá Jézus a Kincstartó helyen, a mikor Tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg õt, mert még nem jött el az õ órája.

Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bûneitekben fogtok meghalni: a Hová én megyek, ti nem jöhettek oda.

Mondának azért a Zsidók: Avagy megöli-é Magát, hogy azt mondja: A Hová én megyek, ti nem jöhettek oda?

És monda nékik: Ti innét Alól Valók vagytok, én onnét felûl Való vagyok; ti e Világból Valók vagytok, én nem vagyok e Világból Való.

Azért Mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.

Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitõl fogva mondok is néktek.

Sok beszélni és ítélni Valóm van felõletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a Világnak, a miket tõle hallottam vala.

Nem vevék észre, hogy az Atyáról Szól vala nékik.

Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem Magamtól, hanem a mint az Atya Tanított engem, úgy Szólok.

És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.

A mikor ezeket Mondá, sokan hivének õ benne.

Monda azért Jézus a benne Hívõ Zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én Tanítványaim vagytok;

És megismeritek az Igazságot, és az Igazság Szabadokká tesz titeket.

Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem Szolgáltunk soha senkinek: Mimódon mondod te, hogy Szabadokká lesztek?

Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bûnt cselekszik, Szolgája a bûnnek.

A szolga pedig nem marad mindörökké a Házban: a Fiú marad ott mindörökké.

Azért ha a Fiú Megszabadít titeket, Valósággal szabadok lesztek.

Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye Nálatok.

Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál Láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti Atyátoknál Láttatok.

Felelének és Mondának néki: A mi Atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei Volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az Igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentõl hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

Ti a ti Atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem Paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten.

Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentõl Származtam és jöttem; mert nem is Magamtól jöttem, hanem õ küldött engem.

Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem Hallgathatjátok az én Szómat.

Ti az ördög Atyától Valók vagytok, és a ti Atyátok Kívánságait Akarjátok Teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az Igazságban, mert nincsen õ benne Igazság. Mikor Hazugságot Szól, a Sajátjából Szól; mert hazug és Hazugság atyja.

Mivelhogy pedig én Igazságot Szólok, nem hisztek nékem.

Ki Vádol engem közûletek bûnnel? Ha pedig Igazságot Szólok: miért nem hisztek ti nékem?

A ki az Istentõl van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem Hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentõl Valók.

Felelének azért a Zsidók és Mondának néki: Nem Jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?

Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti Gyaláztok engem.

Pedig én nem keresem az én dicsõségemet: van a ki keresi és Megítéli.

Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Lát Halált soha örökké.

Mondának azért néki a Zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a Próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Kóstol Halált örökké.

Avagy nagyobb vagy-é te a mi Atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A Próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?

Felele Jézus: Ha én Dicsõítem magamat, az én dicsõségem semmi: az én Atyám az, a ki Dicsõít engem, a kirõl ti azt Mondjátok, hogy a ti Istenetek,

És nem ismeritek õt: de én ismerem õt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem õt, Hozzátok Hasonlóvá, Hazuggá leszek; de ismerem õt, és az õ beszédét megtartom.

Ábrahám a ti Atyátok örvendezett, hogy Meglátja az én napomat; Látta is, és örült.

Mondának azért néki a Zsidók: Még ötven esztendõs sem vagy, és Ábrahámot Láttad?

Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.

Köveket Ragadának azért, hogy Reá Hajigálják; Jézus pedig elrejtõzködék, és kiméne a Templomból, átmenvén közöttük; és ilyen Módon Eltávozék.