Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levele

A dicsekvés azonban nem Használ nékem; Rátérek azért a Látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.

Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen Kívûl-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kivûl-é, nem tudom: az Isten tudja),

Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.

Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert Igazságot mondok; de megtürtõztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek Lát, vagy a mit hall tõlem.

És hogy a kijelentések Nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.

Ezért Háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy Távozzék el ez tõlem;

És ezt Mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Annakokáért gyönyörködöm az erõtlenségekben, Bántalmazásokban, Nyomorúságokban, üldözésekben és Szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erõtelen vagyok, akkor vagyok erõs.

Dicsekedvén, Balgataggá lettem; ti Kényszerítettetek Reá. Mert néktek kellett volna engem Ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok Alábbvaló a fõ-fõ Apostoloknál, noha semmi vagyok.

Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, Csodákban és erõkben is.

Mert micsoda az, a miben Megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az Igazságtalanságot!

Ímé Harmadízben is kész vagyok Hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek.

Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem.

De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén Ravaszsággal fogtalak meg titeket.

Avagy a kiket Hozzátok küldtem, azok közûl valamelyik által kifosztottalak-é titeket?

Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint Jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?

Azt hiszitek megint, hogy elõttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elõtt Krisztusban Szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.

Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem Talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak Találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, Irígységek, Indulatoskodások, Viszszavonások, Rágalmazások, Fondorkodások, Felfuvalkodások, Pártoskodások lesznek köztetek;

Hogy mikor újra odamegyek, Megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közûl, a kik ezelõtt vétkeztek és meg nem tértek a Tisztátalanságból, Paráznaságból és Bujaságból, a mit elkövettek.