Józsué könyve
Józsué könyve, 4. rész
Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, Szóla az Úr Józsuénak, Mondván:
Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét Férfiút, egy-egy Férfiút egy-egy nemzetségbõl.
És Parancsoljátok nékik, Mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, Arról a helyrõl, a hol Bátorsággal állanak a papok Lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a Szálláson, a hol Megháltok ez éjszaka.
Elõhivá azért Józsué a tizenkét Férfiút, a kiket az Izráel fiai közûl rendelt vala, egy-egy Férfiút egy-egy nemzetségbõl,
És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek Frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ Vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek Száma szerint,
Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd Ezután a ti fiaitok, Mondván: Mire Valók néktek ezek a kövek?
Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé Vált a Jordánnak vize az Úr Frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté Vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõûl lesznek az Izráel fiainak mindörökre.
És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek Száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli Szállásra és ott letevék azokat.
Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a Frigyládát vivõ papok Lábai; ott is vannak mind e mai napig.
A papok pedig, a Ládának Hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a Míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
És a mint véget ére az egész nép általmenetele, áltaméne az Úr Ládája is és a papok is, a nép elõtt.
Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen Szólt vala nékik Mózes.
Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak Sík mezejére.
Azon a napon Felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
Mert Szólt vala az Úr Józsuénak, Mondván:
Parancsold meg a papoknak, a kik a Bizonyság Ládáját Hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.
És parancsola Józsué a papoknak, Mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!
És lõn, hogy a mint a papok, az Úr Frigyládájának Hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a Szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.
A nép pedig az elsõ Hónak tizedik Napján jöve fel a Jordánból, és Tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti Határán.
Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.
És Szóla Izráel fiainak, Mondván: Ha fiaitok kérdezik majd Apáiktól, Mondván: Mire Valók ezek a kövek?
Tudassátok majd a ti fiaitokkal, Mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
Mert Kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, Míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Verestengerrel, a melyet Megszárított elõttünk, Míg általjövénk rajta.
Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.
