Birák könyve

Vala pedig egy Férfiú Efraimnak hegyérõl Való, kinek neve Míka vala;

És monda az õ Anyjának: Az az Ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én Nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy Megáldva, fiam, az Úrtól!

És visszaadta az Ezerszáz ezüstpénzt az õ Anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiamért, hogy egy faragott és öntött Bálvány Készíttessék Abból, azért most visszaadom azt tenéked.

De õ megint Visszaadá a pénzt Anyjának, és võn az anyja Kétszáz ezüstpénzt, és Odaadá azt az ötvösnek, és az Készített Abból egy faragott és öntött Bálványt. Ez Azután a Míka Házában volt.

És a Férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és Készített efodot és terafimot, és felszentele az õ fiai közûl egyet, és ez lõn néki papja.

Ebben az idõben nem volt Király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit Jónak Látott.

Vala pedig egy Ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl Való, ki Lévita vala, és ott Tartózkodott vala.

És elméne ez a Férfiú Júdának Bethlehem Városából, hogy ott Tartózkodjék, a hol helyet Talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka Házához, Vándorlása közben.

És monda néki Míka: Honnan jösz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és Járok s kelek, hogy hol Találnék helyet.

És monda néki Míka: Maradj Nálam, és légy nékem Atyám és papom, és én adok néked esztendõnként Tíz ezüstpénzt és egyöltözõ Ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.

És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon Annál a Férfiúnál; és olyan lõn néki az az Ifjú, mint egyik az õ fiai közûl.

És felszentelte Míka a Lévitát; így lett Papjává az Ifjú, és maradt Míka Házánál.

És monda Míka: Most tudom, hogy Jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.