Sámuel elsõ könyve
1. rész
Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységérõl Való, és az õ neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.
És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a Másikat pedig Peninnának Hívták. Peninnának gyermekei Valának, de Annának nem Valának gyermekei.
És ez az ember felmegy vala esztendõnként az õ Városából, hogy Imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás Valának az Úrnak papjai.
És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az õ feleségének, és minden Fiának és Leányának áldozati részt ád vala;
Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr Bezárá az õ méhét.
Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedõ Társa, hogy felingerelje, mivel az Úr Bezárá az õ méhét.
És így történt ez esztendõrõl esztendõre; Valahányszor felment az Úrnak Házába, ekképen Bosszantá õt, õ pedig Sírt vala és semmit sem evék.
És monda néki Elkána, az õ férje: Anna, miért Sírsz, és miért nem eszel? Mi felett Bánkódol Szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked Tíz Fiúnál?