Sámuel elsõ könyve
Sámuel I. könyve, 21. rész
És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedûl vagy, és senki sincs veled?
És monda Dávid Akhimélek papnak: A Király Bízott Reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a Szolgákat elküldém erre és erre a helyre.
Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.
És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a Szolgák Tisztán Tartották magokat, Legalább az Asszonytól.
Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tõlünk az asszony mind tegnap, mind azelõtt, mikor elindulék, és a Szolgák holmija is tiszta vala (Jóllehet az út közönséges): azért Bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott Más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak Színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az elõbbit elvevék.
Vala pedig ott azon a napon Saul Szolgái közûl egy ember, ott Tartózkodva az Úr elõtt, a kit Doégnak Hívtak, a ki Edomita volt, Saul Pásztorainak Számadója.
És monda Dávid Akhiméleknek; Nincsen-é kezednél egy Dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a Király dolga sürgõs vala.

És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van Posztóba betakarva az Efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivûl Más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz Hasonló, add ide azt nékem.
És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elõl, és elment Ákhishoz, Gáthnak Királyához.
És Mondának Ákhis Szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az Országnak Királya? Vajjon nem errõl énekelték-é a Körtánczban, Mondván: Saul megverte az õ ezerét, Dávid is az õ Tízezerét?
És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak Királyától.
És Megváltoztatá magaviseletét õ elõttük, és õrjönge kezeik között, és Irkál vala a kapuknak ajtain, Nyálát pedig Szakállán folyatja Alá.
És monda Ákhis az õ Szolgáinak: Ímé Látjátok, hogy ez az ember megõrült, miért Hoztátok õt Hozzám?
Szûkölködöm-e õrültekben, hogy ide Hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék elõttem? Ez jõjjön-e be Házamba?