Sámuel elsõ könyve

És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, Mondván: Nemde nem a Hakila Halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?

Felkele azért Saul, és lement Zif Pusztájába, és vele volt Izráel közûl Háromezer Válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif Pusztájában.

És Tábort Jára Saul a Hakila Halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a Pusztában Tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul Utána ment a Pusztába:

Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.

És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul Táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a Kerített Táborban feküvék, és a nép körülötte Táborozott.

Akkor Szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségébõl Való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja Fiának, a ki Joábnak testvére vala, Mondván: Ki jön le velem Saulhoz a Táborba? És Mondá Abisai: Lemegyek én veled.

És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a Kerített Táborban, és Dárdája a földbe volt Szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.

Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a Dárdával egy ütéssel, és Másodszor nem ütöm át.

Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!

És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el!

Távoztassa el azért az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a Dárdát, mely feje mellett van, és a vizes Korsót, és menjünk el.