Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )
Mózes I. könyve, 18. rész
Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a Sátor Ajtajában, a hõ napon.
És felemelé az õ szemeit, és Látá, hogy ímé Három Férfiú áll õ elõtte. És Látván, eléjök siete a Sátor Ajtajából, és földig Meghajtá Magát.
És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te Szolgádat.
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és Mossátok meg a ti Lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt.
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy Erõsítsétek meg a ti Szíveteket, Azután menjetek Tovább, mert azért tértetek be a ti Szolgátokhoz. És Mondának: Cselekedjél, a mint Szólál.
És besiete Ábrahám a Sátorba Sárához, és monda: Siess, Gyúrj meg Három mérték Lisztlángot, és Csinálj Pogácsát.
A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér Borjút, és Adá a Szolgának, az pedig siete azt Elkészíteni.
És võn vajat és tejet, és a Borjút, melyet Elkészített vala, és eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
És Mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van a Sátorban.
És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek Hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig Hallgatózik vala a Sáto r Ajtajában, mely annak Háta megett vala.
Ábrahám pedig és Sára élemedett Korú öregek Valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
Nevete azért Sára õ Magában, Mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!
És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt Mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?
Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre ilyenkor visszatérek Hozzád, és fia lesz Sárának.
Sára pedig Megtagadá, Mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne Megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
Mert tudom Róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ Házanépének õ Utána, hogy Megõrízzék az Úrnak útát, Igazságot és törvényt tévén, hogy Beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit Szólott felõle.
Monda Azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának Kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett:
Alámégyek azért és Meglátom, vajjon teljességgel a Hozzám felhatott Kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
És Elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elõtt áll vala.
És Hozzá Járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
Talán van ötven igaz abban a Városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy Járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld Bírája nem Szolgáltatna-é Igazságot?
És monda az Úr: Ha Találok Sodomában a Városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
És felele Ábrahám, és monda: Ímmár merészkedtem Szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
Ha az ötven igaznak Talán öt Híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész Várost? És monda: Nem vesztem el, ha Találok ott negyvenötöt.
És ismét Szóla Hozzá és monda: Hátha Találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha Szólok: Hátha Találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha Találok ott harminczat.
És õ monda: Ímmár merészkedtem Szólani az én Uramnak: Hátha Találtatnak ott Húszan? Felele: Nem vesztem el a Húszért.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha Szólok még ez egyszer: Hátha Találtatnak ott Tízen? É s Õ monda: Nem vesztem el a Tízért.
És elméne az Úr, Minekutánna elvégezte Ábrahámmal Való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.
