Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Az Úr pedig Meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen Szólott vala.

Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

És nevezé Ábrahám az õ Fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

És körûlmetélé Ábrahám az õ Fiát Izsákot, nyolcznapos Korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

Ábrahám pedig Száz esztendõs vala, mikor születék néki az õ fia Izsák.

És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.

És felnevekedék a gyermek, és Elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák Elválasztaték.

Mikor pedig Sára nevetgélni Látá az Égyiptombéli Hágárnak Fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,

Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a Szolgálót az õ Fiával egybe, mert nem lesz örökös e Szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek Látszék e dolog, az õ Fiáért.

Mindazáltal a Szolgálóleány Fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.

Felkele azért Ábrahám Jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és Adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak Vállára s Elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba Pusztájában.

Hogy elfogyott a Víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor Alá.

És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi Távolságra; mert azt mondja vala: Ne Lássam mikor a gyermek meghal. Leûle Tehát által ellenébe, és fölemelé Szavát és Síra.

Meghallá pedig Isten a gyermeknek Szavát, és Kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek Szavát, ott a hol van.

Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld Gondját, mert nagy néppé teszem õt.

És Megnyitá Isten az õ szemeit, és Láta egy Vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt Vízzel, és inni ada a gyermeknek.

És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a Pusztában, és lõn íjászszá.

Lakozék pedig Párán Pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.

És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére Megszólíták Ábrahámot Mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem Unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te Irántad viseltettem, viseltetel te is én Irántam és az Ország Iránt, a melyben jövevény Voltál.

És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a Kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek Szolgái.

És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda Mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és Adá Abiméleknek; és Egymással szövetséget kötének.

És külön állíta Ábrahám a Nyájból hét juhot.

És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire Való e hét juh, melyet külön állítál?

És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy Bizonyságúl legyenek nékem, hogy én ástam ezt a Kútat.

Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

Megköték Tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

Ábrahám pedig tamariskus-Fákat ültete Beérsebában, és Segítségûl Hívá ott az Örökkévaló Úr Istennek nevét.

És sok ideig Tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén. hite, engedelmessége. Új igéretek. Nákhor nemzetsége.